It's not fair.

 Amikor hajnali kettőt ütött az óra, Gennie szemei kipattantak. Matt karját érezte a csípőjén, amik nem engedik el, hisz a férfi mellkasához húzzák őt. Matt még mindig az utcai ruhájába volt: fekete póló és egyszerű farmer. A lány felnyögött a tehetetlenségtől. Ha ő fölkel, akkor tuti Matt is, és ezt nem akarta.
 A legapróbb mozdulatokkal próbálta megkeresni a telefonját. Benyúlt a párna alá, és amikor kitapogatta, benyomott rajta egy gombot, hogy megnézze mennyi az idő. 2.13
- Matt... - Fordult meg, így a férfivel szembe került. Matt meg se mozdult. Gennie nem bírta ki, és végigsimított enyhén borostás arcán, hátha ettől felébred. - Matthew... - A férfi megmozdult, és lassan kinyitotta a szemeit. Elmosolyodott, és magához húzta a lányt.
- Hiszel már nekem? - Kérdezte halkan.
- Nem.
- Nem értelek. - Rázta meg a fejét, Matt.
- Majd egyszer megértesz. De most még be kell érned ezzel. Nem hiszek neked. Soha nem fogok. - Matt éretlenül bámult rá. - Matt...
- Igen?
- Énekelsz nekem? - Matt elmosolyodott, aztán halkan dúdolni kezdett egy dalt. - Lips are turning blue, A kiss that can't renew. I only dream of you my beautiful. 
-Ne hazudj.
- Soha. Sing for absolution, I will be singing And falling from your grace. - Gennie ismér álomba merült.

Amikor reggel fel kelt, Matt nem feküdt mellette. Megijedt, hogy este egy szó nélkül lelépett. Kipattant az ágyból. Még meg is szédült. Kitépte az ajtót, és torkaszakadtából kezdett üvölteni:
- MATTHEW BELLAMY, HA LELÉPTÉL, KITÉPEM A SZÍVED...oh... szia.
- Nem akartalak felébreszteni. - Mondta Matt rezzenéstelen arccal, miközben belekortyolt a kávéjába.
- Hol... hol van Emma? - Túrt bele idegesen, rózsaszín hajába.
- Elment a piacra. - Gennie leült, Matt mellé. - Ketten vagyunk.
- Ez most úgy hangzott, mintha megakarnál dönteni.
- Ki mondta, hogy nem? - Dünnyögte, Matt.
- Tessék?
- Semmi. - Rázta meg a fejét. - Holnap sulid van. - Terelte a témát. - Gennie felnyögött. Semmi kedve nem volt bemenni a sok ítéletes barom közé.
- Nem megyek be. - Jelentette ki, miközben narancslevet töltött magának.
- Miért nem?
- Sok farok. Semmi kedvem bemenni. - Gennie, feltérdelt a székre, és Matthew-hoz hajolt. Arcuk centiméterre volt. - Veled akarok lenni.
- Gennie... - Matt, zavarába mosolygott.
- Tudom, Kate. Tegnap már mondtam. Menj, kurd ki az agyát. Másra úgy se jó. - Törölt le egy könnycseppet a szeme sarkából. Matt sose értette, miért sírja el magát ilyenkor Gennie. Olyan naiv, hogy nem jön rá.
- Nem. Nem hozzá megyek. Dom-mal megbeszéltük, hogy vásárolni megyünk.
- Mit kért a kurva karácsonyra? Valami méregdrága dolgot ugye?
- Nem mondom meg. De te mit kérsz?
- Majd egy hét múlva megmondom. Addig feladok neked egy rejtvényt: Gitárhúr pendül, sikoly nő. Kezek magasba. Lány vár, fölöslegesen. A szív másé már. Föladni, nem kell. A remény örök. S a gitár, mit anno, pengetett, az övé már. 
- Nem értem.
- Van egy heted, hogy kitaláld mit jelent. Egy hét múlva, karácsonykor meg várom a választ. Gyere ide, és a szobámba foglak várni.
- Mi vagyok én? Einstein?
- Lehetnél. Csupán a dolgok mélyére kell hatolni. Ismersz már lassan öt éve. Ennek pikpak meg kéne lennie. De adok egy hetet neked. És a következő vasárnap, itt foglak várni a válasszal.
- És ha előbb rájövök?
- Tudod hol találsz. - Gennie felállt, és a fürdő felé vette ez irányt.
 Megnyitotta a vizet, és amíg megtelt a kád, levetkőzött. Nyomott bele egy kis habfürdőt, hogy habosabb legyen a víz. Amikor megtelt, beleült a forró vízbe.
 Épphogy elmélyült, kopogás ütötte meg a fülét. Matt lépett be.
- Nem tudtam, hogy szokásunk együtt fürödni. - Nyitotta ki, egyik szemét, és látta, hogy Matt  vetkőzik. - Eltakarom a szemem.
- Nem kell. Csak adj helyet. - Gennie előrébb csúszott, így Matt könnyedén beült mögé. - Te mindig ilyen meleg vízbe fürdesz?
- Csak ha olyan kedvem van.
- Milyen?
- Szar. - Adta, az egyszerű választ.
- Puha a bőröd.
- Öh... kösz? - Matt halkan felnevetett, majd előre hajolt, és átölelte Gennie-t, és puszit lehelt a vállára.
- Neked meg szúr az állad.
- Azt hittem szereted.
- Szeretem is, csak a puha bőröm nem. - Nevetett, Gennie.
- Mikor tanultál meg angolul?
- Anyum francia, Apum angol. Születésem óta két nyelvet tanulok.
- Gennie, kérdezhetek valamit?
- Már kérdeztél. - Matt felnevetett.
- Lefeküdnél velem? - Gennie arcából kifutott a vér. Megragadta, Matt térdét, és közelebb húzta magához, aztán hátra dőlt.
- Igen. - Nyögte. - De mivel te harmincöt vagy, én tizenöt, ez nem lenne helyes.
- Miért kell számokba mérni?
- Ha rájössz a rejtvényemre, akkor lefekszem veled.
- Honnan veszed, hogy én lefeküdnék veled?
- Azt hitted nem hallom, amikor azt mondtad, hogy 'Ki mondta, hogy nem'? - Mosolygott, Gennie, és még közelebb tolta magát, Matt-hez. Mindketten felnyögtek.   - Nem értelek.
- Én se téged.
- Ha lefeküdnél velem, és szeretsz, akkor miért vagy együtt Kate-el?
- Most olyat fogok neked elmondani, amit senkinek. Én és Kate-igazából a felhajtás miatt vagyunk együtt. Hisz mekkora szenzáció, ha Matt Bellamy és Kate Hudson összejön?
- Jogos. De nem értelek akkor sem. Hülye vagy, mert neked fontosabb a karriered, mint a magánéleted. Nézd meg, együtt fürdünk, és te mindjárt bennem leszel, ami megjegyzem eléggé fáj, és ... és... mégis.
 Mély csend ült rájuk. Matt nem mozdult meg, pedig Gennie megkérte.
- Csinálhatok valamit? - Kérdezte, Matt. Gennie fülét égette, Matt lehelete.
- Mit akarsz?
- Megmutatni, mennyire szeretlek.
- Hajrá. - Matt elmosolyodott, és ujjaival végig pásztázta, Gennie testét.